Az e-bizonyítékok sajátossága ugyanakkor éppen abban rejlik, hogy értékelésük jóval összetettebb, mint a hagyományos bizonyítási eszközöké. Egy digitális adat jelentőségét nem csupán annak tartalma határozza meg, hanem az is, hogy milyen forrásból származik, milyen módon került rögzítésre, milyen eljárási rendben szerezték be, valamint hogy hitelessége, sértetlensége és visszakövethetősége igazolható-e. Egy üzenet, képernyőfotó vagy elektronikus fájl önmagában sokszor csak a felszín; a valódi kérdés az, hogy milyen technikai és eljárásjogi háttér kapcsolódik hozzá.

A magyar és az európai szabályozás is egyre határozottabban reagál erre a fejlődésre. A jogalkotás célja ma már nem pusztán az, hogy a digitális adatokat bizonyítási eszközként elismerje, hanem az is, hogy világosabb kereteket teremtsen a megszerzésükre, megőrzésükre és értékelésükre. Az új uniós e-evidence szabályok, valamint a hazai büntetőeljárási környezet változásai egyaránt abba az irányba mutatnak, hogy a határon átnyúlóan tárolt, szolgáltatóknál vagy online platformokon elérhető adatok a jövőben még nagyobb szerepet kapnak majd a nyomozásokban és a bírósági eljárásokban.

Különösen fontos körülmény, hogy a digitális adatok világa sokszor többet őriz meg annál, mint ami első pillantásra látható. A gyakorlatban nem ritka, hogy a korábban töröltnek hitt adatok legalább részben helyreállíthatók, vagy hogy egy eszközön, felhasználói fiókban, felhőszolgáltatásban vagy szolgáltatói rendszerben a felhasználó által már nem látható információk továbbra is releváns bizonyítékként jelenhetnek meg. Éppen ezért egy büntetőügy megfelelő védelméhez nem elegendő kizárólag abból kiindulni, hogy az érintett személy mit látott vagy mit törölt saját készülékén. Sok esetben ennél lényegesen szélesebb körű adatállomány állhat, vagy állhatott korábban a nyomozó hatóságok rendelkezésére.

Ebben a körben az ügyvédi tapasztalatnak kiemelt jelentősége van. A digitális bizonyítékokkal érintett ügyekben nemcsak azt kell felismerni, hogy mi került ténylegesen az eljárás anyagába, hanem azt is, hogy milyen további adatok létezhetnek, milyen technikai forrásból származhatnak, és milyen körben lehet arra számítani, hogy azok a hatóságok látókörébe kerülnek. A korábbi ügyekben szerzett gyakorlati tapasztalatunk sokszor segít annak átlátásában, hogy egy adott eljárásban milyen bizonyítékokkal lehet számolni, melyek lehetnek a bizonyítás gyenge pontjai, és hol merülhetnek fel a beszerzés jogszerűségével, teljességével vagy értelmezésével kapcsolatos kérdések.

Társulásunk álláspontja szerint az e-bizonyítékokkal kapcsolatos ügyekben a hatékony képviselet egyik kulcsa az, hogy a digitális adatok ne pusztán technikai részletként, hanem a védekezés stratégiai elemként jelenjenek meg. Tapasztalataink alapján különösen fontos lehet annak vizsgálata, hogy az adott elektronikus adat valóban hiteles-e, változatlan formában került-e az eljárásba, teljes körű-e, illetve hogy a hatósági beszerzés és adatkezelés mindenben megfelelt-e a jogszabályi követelményeknek. Ugyanilyen lényeges kérdés lehet az is, hogy milyen további digitális nyomok létezhetnek még, és ezek milyen hatással lehetnek az ügy megítélésére.

A büntetőeljárásokban ma már egyre ritkább, hogy a digitális környezet csupán háttérként legyen jelen. Sok esetben éppen ez az a terület, ahol a vád megalapozottsága, a bizonyítás ereje vagy éppen a védelem lehetőségei eldőlnek. Ezért minden olyan ügyben, ahol telefonos adat, online kommunikáció, törölt tartalom, helyadat, elektronikus fájl vagy platformhasználat szerepet játszhat, vagy akár elektronikus adathordozók, telefonok rendőrség általi lefoglalására került sor, különösen fontos a korai, átgondolt és szakmailag megalapozott jogi értékelés.